A kenyérsütés
A
kenyérsütéshez szükséges gabonát a férfiak őrölték kézimalmokon.
A szitálást az asszonyok végezték, amelynek célja a gabonaőrlemény nagyság szerinti elkülönítése, tisztítása volt kézi szita használatával. A szita egy kerek fakeretre erősített háló. Kézi szitáláshoz kétféle szitát használtak: - egy ritkább szövetűt (gyér szita, kenyérszita) - és egy sűrűbb szövetűt (gyakorszita, lángszita, fátyolszita) A búza a malomban három részre osztódott:
1. az első liszt rétesnek, kalácsnak
Gömbölyűre alakították, majd szakajtóban (kerek gyékénykosárban) letakarva kelesztették. Ha megkelt, a nyers tésztát bevetették a kemencébe.
A kenyérsütéshez előre begyújtottak a kemencébe, majd a hamut szénvonóval kihúzták a kemencéből, vízbe mártott pemettel (csuhésöprűvel) kimosták, és a felhevült téglákra vetették be a kenyeret a sütőlapáttal.
A házi kenyerek súlya átlagosan 5-6 kg volt. A kemencéből kiszedett kenyereket hűtötték, majd kenyértartón raktározták. Kenyeret általában kéthetente sütöttek.
A megkezdett kenyereket kenyértartóban tárolták, amely lapos fenekű, egyenes oldalú, fedeles, kerek gyékény- vagy szalmakosár volt.
A szitálást az asszonyok végezték, amelynek célja a gabonaőrlemény nagyság szerinti elkülönítése, tisztítása volt kézi szita használatával. A szita egy kerek fakeretre erősített háló. Kézi szitáláshoz kétféle szitát használtak: - egy ritkább szövetűt (gyér szita, kenyérszita) - és egy sűrűbb szövetűt (gyakorszita, lángszita, fátyolszita) A búza a malomban három részre osztódott:
1. az első liszt rétesnek, kalácsnak
2. a második liszt gyúrt tésztához, kenyérnek
3. a harmadik rész a korpa volt.
A kenyér bármely gabonaféléből, illetve a kukorica lisztjéből sült,
tulajdonképpen erjesztett, kelesztett tészta. A tésztakészítés első lépése a
kovászolás, melynek során a liszt egy részéből erjesztőanyaggal kovász készül.
Ezt érni hagyják, majd a többi liszttel, sóval és vízzel tésztává dagasztják
a sütőteknőben (dagasztóteknő), amely teknőlábakon állt.
Ezt a tészta érlelése majd kiszakítása követte. A sütőteknőre ekkor kovászfát (kenyérfa, körösztvessző) raktak, ami
megakadályozta, hogy a teknőt borító sütőabroszba belekeljen a tészta.Gömbölyűre alakították, majd szakajtóban (kerek gyékénykosárban) letakarva kelesztették. Ha megkelt, a nyers tésztát bevetették a kemencébe.
A kenyérsütéshez előre begyújtottak a kemencébe, majd a hamut szénvonóval kihúzták a kemencéből, vízbe mártott pemettel (csuhésöprűvel) kimosták, és a felhevült téglákra vetették be a kenyeret a sütőlapáttal.
A házi kenyerek súlya átlagosan 5-6 kg volt. A kemencéből kiszedett kenyereket hűtötték, majd kenyértartón raktározták. Kenyeret általában kéthetente sütöttek.
A megkezdett kenyereket kenyértartóban tárolták, amely lapos fenekű, egyenes oldalú, fedeles, kerek gyékény- vagy szalmakosár volt.
A kenyérsütés eszközei:
Bizonyára figyelmesen olvastál, így könnyedén megoldod a feladványt!
Milyen a jó kenyér?
Ami minden érzékszervünkkel vizsgálva kívánatos:
Alakja szabályos, arányosan domború.
Héja jellemző színű, fényes, sima vagy cserepes.
A kenyérbél átsült, nem válik el a héjától, rugalmas, csomómentes.
Íze és szaga a kenyértípusra jellemző.
Jó étvágyat!
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése